Menjen a 2. oldalra – Toxikológiai adatkövetelmények betartása

A REACH kontextusában, a toxikológiai információk az osztályozás és címkézés sajátos céljaira, a perzisztens, bioakkumulatív és toxikus (PBT) státus meghatározására, a kémiai biztonsági értékeléshez (CSA) és jelentéshez (CSR) és bármilyen szükséges kockázatkezelési módszer meghatározásához szükségesek. A toxikológiai információk, amelyeket be kell nyújtani regisztrációs és anyag értékelési célokhoz, a REACH VI.-XI. mellékleteiben vannak meghatározva. Egy áttekintéshez, lásd Tájékoztatási követelmények a regisztrációhoz. A regisztrálók által figyelembe veendő egészségügyi hatások alább kerülnek részletezésre.

Figyelembe vett egészségügyi hatások

Bőr és szemirritáció/-korrózió és légzőszervi irritáció

Az irritáció és korrózió helyi hatások, vagyis az elváltozások az anyagnak a bőrrel, szemmel vagy a nyálkahártyákkal, mint pl. a légutakkal, való első érintkezésének a helyén lépnek fel. A korrozív anyagok megsemmisíthetik az élő szöveteket, amelyekkel kapcsolatba kerülnek egyetlen expozíció után. Az irritáló anyagok nem-korrozív anyagok, amelyek a szóban forgó szövetekkel való közvetlen érintkezésen keresztül gyulladást okozhatnak egyetlen expozíció után. Az anyagok, amelyek csak ismételt expozíció után okoznak irritáló hatásokat, nem kerülnek osztályozásra irritáló anyagokként. A bőr és/vagy szemek irritációja teljesen visszafordítható változások létrejöttére vonatkozik egy anyag alkalmazását követően (a szemirritáció esetében, ha az alkalmazás a szem elülső felületére kerül végrehajtásra). A korrozív anyagok visszafordíthatatlan hatásokat hoznak létre, mint pl. a felhám és az irha nekrózisa, szemszövet károsodás vagy a látás romlása. A légzőszervi irritációt okozóként osztályozott vegyi anyagok a bőr- vagy szemirritációhoz hasonló irritációkat okoznak. Ezek más toxikus hatásokat is okozhatnak a vegetatív idegrendszerrel való kölcsönhatással kapcsolatban és reflexválaszokhoz vezethetnek (tüsszentés, köhögés, légzőszervi tünetek, stb.). Ezek a hatások visszafordíthatók. A légzőszervi irritáció vizsgálata nem kötelező a REACH értelmében, mivel nem állnak rendelkezésre jóváhagyott irányvonalak. Mindazonáltal, figyelembe kell venni a létező és rendelkezésre álló adatokat, amelyek bizonyítják az anyag légzőszervi irritáló képességét.

Bőr és légzőszervi szenzibilizáció

Egy szenzibilizáló anyag egy olyan hatóanyag, mely képes allergiás választ okozni az arra hajlamos egyénekben. Az allergiás reakció akkor lép fel, ha egy korábbi expozíció az anyaggal szembeni immunitás kifejlesztéséhez vezetett (azaz szenzibilizáló lépés). A hatások későbbi érintkezés alkalmával lépnek fel: allergiás érintkezéses bőrgyulladás, allergiás rinitis (szénanátha), asztma, stb. A REACH értelmében nincsenek tájékoztatási követelmények a légzőszervi szenzibilzálásra. Mégis, a légzőszervi szenzibilizáló anyagok meg vannak jelölve a harmonizált osztályozáshoz és címkézéshez az (EK) 1272/2008 sz. rendeletének 36-os cikkelyében.

Akut toxicitás

Az akut toxicitás a káros hatásokra vonatkozik, amelyet egy anyagnak való 24 órán belüli egyetlen expozíció vagy több expozíció eredményezhet. Ez a szemen és bőrön keresztüli vagy belélegzés általi beadási módokra vonatkozik. Egy vegyi anyag akut toxikus képességének felbecsülése az egészségre káros hatások meghatározásához szükséges, amelyek véletlenszerű vagy szándékos rövidtávú expozíció következtében léphetnek fel: a toxikus hatások típusai, támadási idejük, időtartam és súlyosság, az adag-válasz viszony és a nemek közti különbség a válaszban. A vizsgált károsodások lehetnek a toxicitás klinikai jelei, rendellenes testsúly változások, és/vagy a szervek és szövetek patológiás elváltozásai, amelyek bizonyos esetekben halált eredményezhetnek.

Ismételt adagolású toxicitás

Az ismételt adagolású toxicitás magába foglalja egy anyagnak való ismételt napi expozíció eredményeként fellépő általános toxikológiai hatásokat, a várt élettartam egy részére (szubakut vagy szubkrónikus expozíció) vagy az élettartam nagy részére (krónikus expozíció).
Ezek az általános toxikológiai hatások magukba foglalják a testsúlyra és/vagy a testsúly növekedésre, az abszolút és/vagy relatív szervi és szövet súlyokra, a klinikai kémhatás változásaira, a vizeletelemzésre és/vagy hematológiai paraméterekre, az idegrendszer funkcionális zavaraira, valamint általában a szervekre és szövetekre és a makroszkopikusan és mikroszkopikusan vizsgált szervek és szövetek patológiai elváltozásaira gyakorolt hatásokat. Ezen információk mellett a lehetséges káros általános toxikológiai hatásokról, az ismételt adagolású toxicitási tanulmányok egyéb információkkal is szolgálhatnak pl. a reprodukciót károsító hatásokról, vagy azonosíthatják a toxicitás sajátos megjelenési formáit, mint pl. a neurotoxicitás, immunotoxicitás vagy az endokrin rendszer közvetítette hatások...
Az ismételt adagolású toxicitás felbecsülésének célja a következők felmérése:

• az emberek egy anyagnak való ismételt expozíciója összekapcsolódott-e káros toxikológiai hatásokkal; ezek az emberi tanulmányok potenciálisan szintén azonosíthatnak nagyobb hajlammal rendelkező népességet;
• egy anyag ismételt beadása kísérleti állatoknak okoz-e káros toxikológiai hatásokat; hatások, amelyek előre jelezhetnek lehetséges káros hatásokat az emberi egészségre;
• a célszervek, a lehetséges halmozódó hatások és a káros toxikológiai hatások visszafordíthatósága;
• az adag-válasz viszony és az ismételt adagolású toxicitási tanulmányokban megfigyelt toxikológiai hatások bármelyikének a küszöbértéke;

Reprodukciót károsító hatások

A reprodukciót károsító hatások különös aggodalomra adnak okot, mivel az emberi faj folytonossága a reprodukciós ciklus sértetlenségétől függ. Ez többszörösen különböző végpontok által jellemezhető, mint a férfi és női reprodukciós funkciók vagy képesség (fogamzóképesség) károsodásától, nem örökletes káros hatások keltése az utódban (fejlődési toxicitás) és a szoptatásra gyakorolt vagy az által közvetített hatások.
A reprodukciót károsító hatások felbecsülésének célja a következők megállapítása:

• az embereknek illető anyagnak való expozíciója össze volt-e kapcsolódva a reprodukciót károsító hatásokkal;
• az emberi adatoktól különböző információk alapján előre lehet-e jelezni, hogy az anyag a reprodukciót károsító hatásokat idéz elő az emberekben;
• a terhes nő potenciálisan hajlamosabb-e az általános toxicitásra;
• az adag-válasz viszony a reprodukciót károsító minden hatásra.

Mutagén és rákkeltő hatás

A mutagén hatás a maradandó átadható változások keltésére vonatkozik a sejtek vagy szervezetek genetikus anyagának mennyiségében vagy szerkezetében. Ezek a változások egyetlen gént vagy génszakaszt, gének egy tömbjét vagy kromoszómákat érinthetnek.
A sejtek genetikai anyagának módosulásai spontánul léphetnek fel vagy az ionizáló vagy ibolyántúli sugárzásnak vagy genotoxikus anyagoknak való expozíció eredményeként jöhetnek létre. Elvben, a mutagén anyagoknak való emberi expozíció a mérőbázis feletti mutációk megnövekedett gyakoriságát eredményezheti. A mutagén anyagoknak kitett szülők leszármazottai és a következő generációk lehetséges károsodása következhet be, ha a mutációk jönnek létre a szülői csirasejtekben (reprodukciós sejtek). A mutációk a szomatikus sejtekben (a reprodukciós sejtektől különböző sejtek) halálosak lehetnek vagy átadásra kerülhetnek a leánysejtekbe, káros következményekkel az érintett szervezetre. Számottevő bizonyíték van pozitív korrelációra az anyagok in vivo mutagén hatása és rákkeltő hatásuk között, hosszútávú állatkísérletekben. A mutagén hatások vizsgálatának célja az anyagok képességének felbecsülése olyan hatások keltésében, amely öröklődő károsodást okoznak az emberekben vagy rákhoz vezetnek.

A vegyi anyagokat akkor tekintik rákkeltőnek, ha daganatokat okoznak, megnövelik a daganat előfordulásának és/vagy rosszindulatúságának gyakoriságát vagy lerövidítik a daganat bekövetkezésének idejét. A rákkeltő vegyi anyagokat hagyományos módon két kategóriára osztják a feltételezett hatásmechanizmus szerint. A nem genotoxikus hatásmechanizmusok magukba foglalják az epigenetikus változásokat, vagyis olyan hatásokat, amelyek nem vezetnek DNS-módosulásokhoz, de befolyásolhatják a génexpressziót, a módosult sejt-sejt kommunikációt vagy a rákkeltő folyamatban résztvevő egyéb tényezőket. A rákkeltő hatású vegyi anyagok vizsgálatának célja a lehetséges emberi rákkeltő anyagok, azok hatásmechanizmusának és potenciáljának azonosítása.
Amint egy vegyi anyag rákkeltőként került azonosításra, szükség van az alapul szolgáló hatásmechanizmus tisztázására, vagyis, hogy a vegyi anyag közvetlenül genotoxikus vagy sem. A genotoxikus rákkeltő anyagokra feltételezik, hogy, a kivételtől eltekintve, nincs felismerhető küszöb és minden expozíciós szint kockázatot hordoz. A nem genotoxikus rákkeltő anyagokra nem tételezik fel, hogy léteznek hatásküszöbök és, hogy azok felismerhetők. Általában emberi tanulmányok nem állnak rendelkezésre a fennebb említett hatásmechanizmusok közötti különbség megállapítására; és egy erre vonatkozó következtetés a mutagén hatások vizsgálatának eredményétől és egyéb hatásmechanizmus-tanulmányoktól függ. Ehhez való kiegészítésül, az állatkísérletek tájékoztathatnak a rákkeltő hatás alapjául szolgáló hatásmechanizmusról.
A rákveszély és a hatásmechanizmus nagymértékben függhet az expozíciós feltételektől, mint pl. a beadás útja. Ennek következtében, az emberi expozícióra vonatkozó minden lényeges hatásadat és információ felmérésre kerül.

Toxikokinetika

Egy anyagnak való kitettségből származó toxicitás kifejezése események egy láncolatának következménye, amely azt eredményezi, hogy egy szervezet érintett szövete olyan mennyiségben veszi át a mérgező alapanyagot, hogy az káros hatást okoz. A mérgező alapanyag koncentrációja a biológiai cél telephelyen a felszívódástól, eloszlástól, anyagcserétől és kiürüléstől függ. A REACH VIII. melléklete szerint, ezen folyamatok értékelése, vagyis a toxikokinetikus viselkedés, kötelező a rendelkezésre álló lényeges információkból. Új adatok létrehozásának kötelezettsége nem áll fenn.

Menjen a 2. oldalra – Toxikológiai adatkövetelmények betartása