Az expozíciós értékelés az anyag azon adagjának (koncentrációjának) felbecsüléséből áll, amelynek az emberek vagy a környezet kitettségre kerülhetnek. Ez az anyag minden életciklusára vonatkozik, gyártásától kezdve a különböző azonostott felhasználásáig. Ez két nyilvánvaló lépést von maga után:

1. Expozíciós forgatókönyv(ek) (ES) vagy vonatkozó felhasználási és expozíciós kategóriák létrehozása.
2. Expozíciós becslés.

Forgalomba hozott anyagok esetében, a vonatkozó expozíciós forgatókönyv(ek)et és az expozíciós becslés összefoglalóját bele kell foglalni a biztonsági adatlap (BAL) mellékletébe. A BAL-hoz csatolt expozíciós forgatókönyv(ek)nek egy standard formátuma van.

Expozíciós forgatókönyvek kidolgozása

Az expozíciós forgatókönyvek leírják, hogy az anyag hogyan kerül gyártásra és felhasználásra, és hogyan kell szabályozni az emberek és a környezet kitettségét. Ez tartalmazza a gyártó, az importőr vagy a továbbfelhasználók által megvalósított üzemi feltételeket és kockázatkezelő módszereket is. Később ezek lesznek az expozíciós forgatókönyvek fő címzettjei és ellenőrizniük kell követelményeik megfelelését a leírt felhasználási feltételekkel.

Egy expozíciós forgatókönyv szükséges részletességi szintje esetről-esetre változhat, egy anyag felhasználásától, annak veszélyes tulajdonságaitól és a rendelkezésre álló információk mennyiségétől függően.

Az expozíciós forgatókönyvek egy anyag több egyéni folyamatához vagy felhasználásához írhatják le a megfelelő kockázatkezelő módszereket. Ebben az esetben, Expozíciós kategóriáknak nevezhetjük ezeket.

Mivel a kémiai biztonsági értékelés (CSA) folyamata ismétlődő lehet, egy első expozíciós forgatókönyv kerül kidolgozásra az üzemi feltételekre és kockázatkezelő módszerekre vonatkozó kezdeti feltételezéseknek köszönhetően. Az első értékelés a rendelkezésre álló veszélyinformációkon és a kezdeti forgatókönyvnek megfelelő expozíciós becslésen alapul. Ha a kezdeti kockázatjellemzés azt mutatja, hogy a kockázatok nincsenek megfelelően szabályozva, az értékelést finomítani kell ismétlődés által. További veszélyinformációkra, az üzemi feltételek vagy kockázatkezelő módszerek módosítására, vagy egy sokkal pontosabb expozíciós becslésre lehet szükség egy megfelelő kockázatszabályozás elérésére. Az utolsó ismétlődés után kapott forgatókönyvet, nevezetesen a végső expozíciós forgatókönyvet, bele kell foglalni a kémiai biztonsági jelentésbe (CSR).

Expozíciós becslés

A minden egyes kidolgozott és a CSR-ben leírt forgatókönyvre elvégzett expozíciós becslés a következő három elemet vonja maga után:

1. Kibocsátási becslés
   Az anyag teljes életciklusa alatti kibocsátásait, mint olyannak és mint árucikkek részének, kell figyelembe venni, belefoglalva azokat is, amelyek a hulladékanyag szakasznak tulajdoníthatók. Ezt a becslést annak feltételezésével kell elvégezni, hogy az expozíciós forgatókönyvben leírt kockázatkezelő módszerek és üzemi feltételek megvalósításra kerültek.
2. A kémiai sors és útvonalak értékelése
   A lehetséges lebomlást, átalakulást vagy kémiai reakciós folyamatokat kell jellemezni. Emellett, a környezeti sorsot és eloszlást is fel kell becsülni.
3. Az expozíciós szintek felbecsülése
   Fel kell becsülni az expozíciós szinteket minden kitettségre hajlamos humán populációra (munkások, fogyasztók és a környezeten keresztül közvetetten kitett emberek) és környezeti szférára. Minden expozíciós útvonalat figyelembe kell venni (belégzési, szájon vagy bőrön keresztüli és kombinált). A becsléseknek figyelembe kell venniük az expozíciós minta térbeli és időbeli változásait.

Ha a mért expozíciós adatok rendelkezésre állnak és reprezentatívak, akkor ezeknek különös figyelemet kell szentelni. Az expozíciós becslést a megfelelő modellek vagy a hasonló anyagoktól származó vonatkozó monitorozási adatok is segíthetik.