A REACH engedélyeztetési folyamatának lehetővé kell tennie a különösen veszélyes anyagokból (SVHC) eredő kockázatok szabályozását ezek egészségre és környezetre gyakorolt hatása miatt és megfelelő alternatívákkal való fokozatos helyettesítésük elősegítését. Ezért, egy a XIV. melléklet által tartalmazott anyag forgalomba hozatalára vagy felhasználására, önmagában vagy egy keverékbe vagy árucikkbe foglaltan, engedélyre van szükség.

Az anyagok azonosítása

A REACH engedélyeztetési folyamata a különösen veszélyes anyagok azonosításával kezdődik, azok belső tulajdonságai1 miatt. Az érintett anyagra az ECHA egy dokumentációt készít a XV. melléklet szerint, egy értesítést tesz közzé, hogy az anyag azonosításra került a XIV. mellékletbe való esetleges belefoglalásra, majd regisztrálja azt a jelölt anyagok jegyzékébe. Ezután az ECHA egy ajánlást küld az Európai Bizottságnak a PBT2 vagy vPvB3 tulajdonságokkal rendelkező, széles körben elterjedt felhasználású vagy nagy mennyiségű elsőbbségi anyagok belefoglalására. Végül, a Bizottság eldönti, hogy belefoglalja-e vagy sem a jelölt anyagot a XIV. mellékletbe, azaz az engedélyköteles anyagok jegyzékébe.

A XIV. melléklet tartalma

A XIV. melléklet egy táblázat, amely tartalmazza az anyag azonosítását, a belefoglaláshoz vezető belső tulajdonságait és az átmeneti megállapodásokat. Néhány felhasználás vagy felhasználási kategória is megemlítésre kerülhet, mint amelyek mentesítve vannak az engedélyeztetési kötelezettség alól. Vágül, a XIV. melléklet felülvizsgálati időszakokat is megjelölhet bizonyos felhasználásokra.

Engedélyekért való folyamodás és engedélyek megadása

Az engedélyezési jegyzéken levő anyag minden forgalmazására és felhasználására (XIV. melléklet), a gyártók, importőrök vagy továbbfelhasználók engedélyért kell folyamodniuk az ECHA-hoz, megjelölve, hogy az melyik használatra vonatkozik és mellékelve egy kémiai biztonsági jelentést (CSR) és az alternatívák és azok lehetséges kockázatainak egy elemzését. Ráadásul, minden engedélyért való folyamodásért egy díjat kell fizetni.

A Kockázatértékelő Bizottság és a Társadalmi-gazdasági elemzést végző Bizottság fontolóra veszi a jelentkezést és elkészíti a véleménytervezeteket. Ezután az ECHA elküldi végső véleményeit a Bizottságnak, a tagállamoknak és a jelentkezőnek. A Bizottság végül eldönti, hogy megadja-e vagy sem az engedélyt.

Csak akkor lehet engedélyt adni egy anyag felhasználására, ha bebizonyosul, hogy az emberi egészségre és a környezetre jelentett kockázatok megfelelően szabályozva vannak, vagy ha a társadalmi-gazdasági előnyei túlsúlyban vannak a kockázatokhoz képest és nem létezik megfelelő alternatíva. Az engedélynek pontosan meg kell jelölnie a személy(eke)t, aki(k)nek megadásra kerül, az anyag azonosítását, az engedélyezett felhasználás(oka)t és minden lehetséges feltételt. Minden engedélynek van egy hivatkozási száma, amelyet birtokosának vagy a továbbfelhasználóknak fel kell tüntetniük az anyag vagy az azt tartalmazó keverék címkéjén, mielőtt forgalomba hoznák. Egy megadott engedélyköteles anyag minden továbbfelhasználójának (lásd Felhasználható anyagok) értesítenie kell az ECHA-t, amelynek egy nyilvántartást kell vezetnie egy engedélyköteles anyag továbbfelhasználóiról.

1. Az 57. cikkely szerint, a különösen veszélyes anyagok a rákkeltő, mutagén és a reprodukciót károsító hatású anyagok, a PBT/vPvB anyagok (a XIII. melléklet kritériumait teljesítő vagy eseti alapon azonosított) és endokrin zavarokat okozó anyag.
2. PBT: perzisztens, bioakkumulatív és toxikus.
3. vPvB: nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív.